Süss fel, nap!

Kedves Olvasó! Mindenek előtt köszöntelek a blogomon:) Továbbá remélem nem okozok csalódást azzal, hogy nem a "Süsi"-ről írok, de még a "Zöld Pardon"-ról sem.( a laikusok kedvéért meg szeretném jegyezni, hogy mindkettő budapesti szórakozóhely). Itt komoly dolgokról lesz szó: pedagógiáról. És ha azt kérdezed magadtól, hogy "Mégis...mire fel? Van elég tudományos oldal, ami erről szól", akkor elmondom, hogy "Csak úgy... unaloműzésként vagy esetleg feszültség-levezetésként". Tény, hogy ez utóbbiból jócskán van bennem, amióta újrakezdtem a pedagógusi munkát. Meg aztán van nekem egy olyan hibám is, hogy sokszor okosabbnak képzelem magam mindenkinél és ilyenkor megaszondom a nagy igazságot. De néha előfordul hogy tévedek. Na, bumm! Megtörténik... Most viszont az van, hogy majdnem tíz év kihagyás után visszatértem a pedagógusi pályára és nagyon elcsodálkoztam. A hiperaktív gyerekek nem is sokkoltak annyira, mint az őket nevelők...Háááát, hogy is mondjam? Finoman fogalmazok és azt mondom:"Manapság mindenkinek nehéz"(nekem is!) Tény, hogy most azért valamivel másképp látom én is a világot, meg "viselt dolgainkat", de ez a "vak vezet világtalant" dolog... Ne merjen valaki azzal vígasztalni, hogy ez más területen is évtizedek, évszázadok óta így van, mert csúnya dolgot teszek: ajajj, nem hallom meg. Nos. Ez csak egy rövid bevezető ami kissé általános és nem sokatmondó. Majd lesznek értelmesebb dolgok is. Nem leszek túlságosan vagány, de azért majd próbálkozom. Valahogy az arany középutat keresném... héha szerényen és tapintatosan, de ha kell akár nagyképűen és erőszakosan is. Mindenkit szeretettel várok (véleményestül)!